Évről évre felépül a falu
Van valahol Baranyában, egy mesés, dombos, lankás völgyben egy kicsiny falu, Geresdlak. A mesébe illő táj települése mindössze 400 házból áll, és a házak lakói mesét alkotnak, mégpedig mézeskalácsból.
A karácsony nem múlhat el mézeskalács nélkül. Az ünnep közeledtével dolgos kezek alkotásai várnak a meghitt otthonok dekorálására, Geresdlakon szó szerint, ugyanis a házakat minden évben mézeskalácsból formázzák meg.
Az ennivalóan édes szépség azonban csak szemet gyönyörködtet. Igaz, a mézeskalács finom csemege, mégsem illik a mesterek formákba préselt, vagy csorgatott készítményeit megenni. Éppen ez a mézeskalács alkotások lényege. A formás finomsággal lehet üzenni, díszíteni, az sem baj, ha kőkeményre szárad.
A mézeskalács készítésének Magyarországon hagyományai vannak. Az édes csemege a régi erdélyi konyha receptjeiben is előfordul, például többféle vadas szósz készítéséhez használták. Minden konyhán volt nagy darabokban sütött, reszelnivaló mézeskalács. Állítólag ilyen reszelnivaló mézeskalácsot még a két világháború közt is rendeltek Magyarországról az angolok. Ugyanezt használták a hagyományos zsidó ételek elkészítésénél akkoriban Magyarországon és Erdélyben. Erdély nevezetesebb mézeskalácsműhelyei a szász lakosságú Brassóban és Nagyszebenben működtek.
A korabeli piaci konkurencia harc természetesen akkoriban is működött, legfeljebb más formában, mint napjainkban. Ki gondolná, hogy a Grimm testvérek által gyűjtött egyik ártatlannak tűnő gyerekmese, a Jancsi és Juliska éppen a mézeskalács házikóban lakó gonosz boszorkányon keresztül fejtette ki negatív hatását?
A negatív propaganda ellenére, szerencsére a mese is, és a mézeskalács is fennmaradt, mindannyiunk legnagyobb örömére.